Senki sem született még, aki legyőzhetne, ezt mondja Count Pickett, New York-i félnehézsúlyú ökölvívó. 

Igaza van. És nincs igaza.

Honnan is tudhatná, ki mindenki született már, aki birtokában van a felette aratott győzelem képességének, és lehetőségének, ha eddig nem hozta össze a sors ilyennel, eggyel sem. Aki gyorsabban ütne, nagyobbat, erősebbet, állva a világ elé, Pickett kijelentő mondatának cáfolataként.

Minden mérkőzés cáfolhatná a mondatot.

És egyik sem cáfolja.

Pickett szájhős. És nem az, mert: bajnok. A második menet első percében a földre küldi Merolino Fernandezt.

Mellékszál, Roberto Bolano regényében: két irodalmi alak püföli egymást.

Nem veszteni készülnek. Többé-kevésbé jól látjuk Fernandezt, keményen edz, komolyan dolgozik - amíg le nem taglózzák, lehetne nyertes. Mindvégig.

A mexikói újságírók szerint lesz.

Az amerikai újságírók szerint nem lehet az.
Mindig van, akit utóbb igazol az élet. Mint ha tényleg tudta volna, előre.

Anyánk alakja, a törött cserepek fölött - hányszor megmondta pedig.

Értelmes volt-e Fernandez akarása, gyötrődése és hite, szemben a mivel is.

Az eséllyel szemben.

Meglehet, elég, ha a megfelelő embereket kérdezi. Van esélyem. Nincs esélyed. Olyasmivel találkoztál, ami hatalmasabb nálad. Hogy mennyivel, beláthatatlan. Eltipor, és még úgy is beláthatatlan. Csak a bukás tapasztalata átélhető.

Keserűsége.

Készülne-e Fernandez, bárki mondaná is: csak vesztes lehet. Nem értelmes kérdés: Fernandez készül, Count Pickett csak egy akadály a sok közül, ami valaha ott tornyosul majd az útjában.

Félrelöki, vagy képtelen erre - teljesen mindegy is, muszáj csinálnia.

Persze, hogy nem muszáj.

Persze, hogy nem mindegy.

Vegyük észre: mennyire lényeges a koncentrált figyelemmel szemlélődők nézőpontja: a bizonyosság tudata, hogy valami majd: így lesz. Hogy a tények csoportosíthatók, mutatják az összefüggést, nem számolnak a kivétellel - nincs kivétel, amíg nincs kivétel. Csak a logika rendszere van. Folyamatok leírhatósága, hogy valaminek hogyan kell lennie, mert úgy kell lennie.

Írt valaki a héten, figyeli az életem, hol közelebbről, hol távolabbról. Mostanában nagyobb messzeségből, nem gondoltam volna, látszik még bármi abból, aki éppen vagyok, amiben és ahogyan vagyok.

Azt üzente: "Ne félj. Biztatlak, sose késő kiszállni."

Bujdos Attila

A kép: The Boxing Match, Lisa Mckendrick festménye