Ránézel a képre, és visz magával. Kétezertíz, délután van. Ugyanitt. Fiatal férfi ígéri a felejtést a képek előterében. A dolgok természetes rendjeként jövendöl. A halk hangja, ahogyan olvas, most is itt van a fejedben.
A fejemben.
Tudod, hogy nem így lesz. Vagy nem teljesen így. Felteszed, akkor…