A Beteg Kisfiú a Factory falán – Boós Ferenc alkotása. Forrás: Facebook
Töméntelen titok lapul (Dévényi Ádám)
Műsorára veszi a miskolci színház a Vasgyári eklógákat. A Beteg Kisfiú legendája könyvdrámánál mindig is több és hatásában, jelentőségében nagyobb ígéretű irodalmi vállalkozás volt. Lehetősége egy városnak belekapaszkodnia a saját történetébe a művészet terében nyíló időkapun átlépve. Ha akarja az önmeghatározása részévé tenni a hagyatékot, és nem a tagadást választja, a történelem végső soron terméketlen kitérőjeként tekintve a vasgyárra és mindarra, amit jelent. Vagy jelenthetne.
Időről időre jön valaki, és belekezd a múlt igazán nagy történetének kibontásába*, látni engedve belőle egy-egy bekezdést és összefüggést anélkül, hogy maga az elbeszélés kiteljesedne. A vasgyár ma még mindig sokkal inkább a Tarkovszkij nyomán képzeletünkben élő Zóna, az elzárt földrajzi terület, mint eleven örökség.
Átemelni a múltat a jelenbe, belegyúrni a jövőbe – a feldolgozás küzdelmes és soha nem helyiérdekűnek tetsző. Akkor sem, ha a vizsgálatunk tárgya, a múlt maradéka itt pusztul éppen a szemünk előtt. Sokfelé sok múltat kapcsol össze ugyanaz a korszak – Kabai Lóránt (1977-2022) és Zemlényi Attila városdrámája ezért is hagyja maga mögött könnyedén a lokalitás kényszereit. Nem csupán bizonyos emberekhez kell szólniuk, hiszen mindenkihez szólhatnak valóságból építkező, onnan elemelt nyelvezetükkel, tökéletesen birtokolva ezt a drámai szerkezetet egyben tartó, görög drámákat idéző beszédmódot.
A Vasgyári eklógák arra a helyzetre figyelve született, amelyben a múltfeldogozás nem lakja be a nyilvánosság tereit, miközben az emlékezet még működik, és már hagyományoz is: a történelmi tényt baljóslatú, misztikus párbeszédek írják át a valóságon túli tartományba. A miskolci öntőgödörbe esett miniszterelnök-helyettes, Vályi Péter 1973-as halálának leírása itt nő össze a napjaink gyári legendájában felbukkanó Beteg Kisfiú alakjával. Nem az igazságra látunk rá, hanem valami ős titokra, homályban megbújó magyarázat lehetőségére, amit tudni kellene, hogy értsük, miért zökkent ki az idő.
Mitől lesz az enyészeté a termelés helye és kultúrája. Mi végre váltott a sors. Hogyan van az, hogy ezrek életén lép át a történelem, mintha létezne szándékolt felejtés és lásd, éppen ez lenne az.
A pásztorok dialógusaként induló, sötét világot életre hívó sötét lírát Auróra megjelenése emeli a dráma magasába. A romantikus, magányos hős tulajdonságait kapja: a szabadság nevében az idő mélyére látva tudni akar. Gyárat és várost elválasztó kerítést bont. A konkrét tettben ott a szimbolikus – a lehetséges: a fal múlt és jelen között is leomolhat.
A katartikus pillanatra a szerzői utasítás szerint ráereszkedik a függöny, előírva, hogy a falbontás hangjai még elérjenek hozzánk. Nem látjuk az eredményt, de tudnunk kell: nem ez a vége. Azt még nem tudjuk, lesz-e értelme Auróra magányosan kezdődő harcának, él-e vele a közösség, ha nincs gátja többé az emlékezésnek. Valakinek meg kell majd írnia ezt is.
Kabai Lóránt-Zemlényi Attila: Vasgyári eklógák. A Beteg Kisfiú drámája. Városdráma 18 jelenetben. Prae Kiadó, Szoba Kiadó, 2023. Könyvterv: Tellinger András. Fotók: Varga Éva
A mű a Miskolci Nemzeti Színház drámapályázatán megosztott első helyezést ért el
* A vasgyári múlt megismerésének fontos, az új generáció számára kínált kísérlete volt a Tudásgyár. A Komlóstetői Kerékpáros Sport Klub és a Szépmesterségek Alapítvány közös projektje 2010. novemberétől 2012. márciusáig a művészetek iránt érdeklődő középiskolás fiataloknak, valamint a rossz anyagi vagy szociális körülmények között élő hátrányos helyzetű miskolci fiataloknak szerveződött, Egri Zsuzsa, Kishonthy Zsolt, Kishonthy-Kardos Rita, Sélley Andrea együttműködésének köszönhetően.
A szakkörök, műhelyek (Hanggyár, Képgyár, Vasgyár, Szöveggyár, Deszka, Filmgyár néven), a nyári táborok és nyilvános rendezvények nagyrészt a volt Vasgyár területén, a Factory Sportarénában zajlottak. A műhelyek vezetői: Boós Ferenc, DJ Hanggyár – zenei műhely; Tuczai Rita, kulturális antropológus, Képgyár – vizuális műhely; Darázs Richárd, kulturális antropológus, Gyársztori – helyismereti műhely; Zemlényi Attila, Műút alapító főszerkesztő, költő, Műút Szöveggyár – irodalmi műhely; Bujdos Attila, újságíró, Deszka – színházértő műhely; Madaras Péter, Cinefest programigazgató Filmgyár – filmes műhely. A Tudásgyár a forrásvidéke a Vasgyári eklógáknak – itt szerezte alapélményét a szerzőpáros, Zemlényi Attila és az irodalmi műhely munkájában részt vevő Kabai Lóránt.
A Tudásgyár, közelebbről a Deszka műhelye vette témájául először a Beteg Kisfiú történetét. A legendától indulva a tabuk témájából dolgozott színházi eszközökkel: Balázs Zoltán, a Maladype társulatának vezetője a nyári tábor idején Augusto Boal nyomán - a közjó érdekében – a bírósági tárgyalás eszközeit használva tette fel a kérdést: mi legyen a vasgyár sorsa. Az esküdtek arra jutottak: legalább részben bontani kellene, hogy az ipari örökség semmire sem használható romjainak helyén új élet sarjadhasson: gyárcsarnokok, lélegző zöld felületek, a kortárs művészeteknek, a szórakozásnak otthont adó létesítmények. A közönség ráébredt a színház használhatóságának élményére, és képessé vált elvárások megfogalmazására: a színházi játékot a Miskolcot irányító politikai elit részvételével is meg kellene ismételni.
