Csodához nem kell engedély
feLugossy László
A kilencvenes évekről nem mondanék sokat. Azt hiszem, valójában nem is erről van szó, a mostanra történelmi időről – vannak persze ezek a furcsa esetek, tudjuk: „kor nem számít”. De, persze, de. Valami csak éppen akkor tud megtörténni, amikor, csak azokkal, akikkel - bármennyi az esetlegesség benne. Megtörténik, és ledobja magáról az időt, bizonyos értelemben elszabadul: lehetne bármikor, érvényesnek mondjuk bármikor.
x x x
Maradandóság. Nevezzük meg, ami született: művészet. Figyelmünkbe ajánlom.
x x x
Ha nem Miskolc, ha nem kilencvenes évek, miről beszélnénk most másfelől, mégis. Ha nem bölcsészet. Ha nem önmagát kereső városban, ha nem magukat kereső kósza lelkek. Ha nem Bruthália.
x x x
Szép élmény végigkövetni ezt a máig érdekes történetet. Teremtéstörténet-töredék, turistaútvonalon.
x x x
Hogy honnan jön. Honnan tudták. Vagy nem tudták, és akkor miért látni ennyire biztosnak. Ami lett, kész valamiként ölt arcot, játékos izgágasággal és izgalommal ugorja át a képi konvenciók akadályait mutatni formát, pontos szavakkal tudósít érzésekről, megfigyelésekről – kíméletlen a hangos gondolkodásban, a kimondásban, a megmutatásban. Néhol a gyermeki őszinteségig. Mikrokozmosz. Megnevezett referenciákkal – hová nyúlik vissza, mihez viszonyít. Mi számít, mi adja a megmutatkozás akarását. Ez a nyíltság is milyen szokatlan vállalás. Továbbgondolni Lermontovot, Paul Austertől venni nagy levegőt, Hajas Tibortól rugaszkodni neki. A példa kedvéért.
x x x
Gyűjtőhely, csomópont – egyben egész, kihallatszó, jól azonosítható hangokkal. Ma már tudjuk, fontos életművekben elhelyezhető nagy művekkel.
x x x
Élet. Lehet lelkesedni tőle. Elfogulatlanul. Nem kell azonosulni vele - megérint a szabadsága levegője úgy is.
Bujdos Attila
(Elhangzott a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban, a Bruthalia - Boldogult kilencvenes évek című kiállítás megnyitóján, 2023. március 3-án)