Jacques: (...) én kíváncsi vagyok erre az emberre. Kíváncsi
vagyok rá, akarom tudni, hogy miért, hogy miért tette
azt amit és ahogy... és hogy miért vett el ennyi évet az
életemből!...
(Rusznyák Gábor: "Ahogytetszik", William Shakespeare azonosnak tetsző műve alapján, Miskolci Nemzeti Színház)

Jacques marad. Frigyesre kíváncsi. "Az emberre", mondja.
Frigyes a hatalomból érkezik. "Távozom", mondja. A hangja bántó, szinte már a személytelen tartomány. És akkor a sértettség, meglehet, belemagyarázás. Hol a belátás, ha volt belátás. Hol a számítás, ha van számítás. A logika, hogy akkor jöjjön más, akinek jönnie kell. Tegye a dolgát, amit tennie kell. Tenni akar. Ha, nem csak egyszerűen, megtörténik vele is, mint annyi mással. Annyiszor.

Akarod-e tudni, mi következik a hatalomban. Vagy már tudod is. Mert láttad akárhányszor, átjártak a rossz érések, ahogy kiürült valami hit, és még mindig maradt valami, amiről lemondj. Amit elengedj. Amit elvegyen tőled, a. A helyzet. Érezted már, amint elveszett valami távlat a mindentudás új és újabb lekezelő hangsúlyaival. Láttad már hiszen a kétséget nem ismerő tekintetet, a magbiztos pillantást, megfejteted ezt, annak a nézését, aki arra gondol, hogy átlát rajtad is, mert ebben is létezik a nagy számok őt igazoló törvénye, megtanulható a tudása, hogy rád nézzen és eldöntse, te: ki vagy. Vagy megsúgja az ösztöne. És gondoltál már rá számtalanszor, hogy bizony nem - te: nem olyan vagy. És nem az vagy. Rajtad: nem fog ki. Mert kerülgetheted, amíg van hová kitérni. Mert te látsz át rajta.

És akkor ez mi.

Szóval, őszintén, akarod-e tudni, most mi jön.

Vagy hú. De megöregedtél.

Üres szív.

Lennél-e tehát, mint Jacques a múlt rémalakjával összezárva, a kirekesztettek ardeni erdejében, önkéntes száműzött, csak hogy megérts valamit az elrabolt idődből - az időd megrablásának lényegét.

Ülnél-e, mint Jacques, a végtelenig nyúló estéken, szemben a másikkal. Akkor is, ha az elejétől nyomasztania kellene a reménytelenségnek. Mitől is kapna színt a kongó hang. Meddig kellene ugyanazt a miértet kérdezd, hogy legyen válasz. Vagy ne legyen válasz, és rád törjön az összefüggést megvilágító, az értelemmel viszont feleselő felismerés: nincs válasz, mert nincs válasz. Ott voltál, és akkor voltál ott, amikor kellettél valamire. Hogy kerülgesd, amíg kerülgetheted. Hogy behódolj, ha behódoltál, amikor már nem maradtak járható kerülőutak, amikor már túl sűrű és túl szövevényes lett a táj.

Átláthatatlan.

Elvesztél benne.

Legyen úgy, hogy ez egyszerűsítés. Mert: mint bármi, ez is túl bonyolult. Az élet: túl bonyolult. Tudni a helytelent, követni a helyest: túl bonyolult. Kimondani, hogy önámítás: túl bonyolult. Még ha lehet is majd az a vége, hogy ki kell mondani.

Frigyes vonásai Jacques arcán. Jacques vonásai Frigyes arcán.

Mennyi idő.

Bujdos Attila

A képen: Görög László Jacques szerepében, a Miskolci Nemzeti Színház előadásában. Fotó: Gálos Mihály Samu

Forrás: www.mnsz.hu